Nagykátai Család- és Gyermekjóléti Központ
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) – egyebek mellett – megszervezi az áldozatok kimenekítését olyan intézményekbe, ahol szakértő gárda nyújt segítséget egy jobb élet megvalósításához. Boglacsik Tímeával, az OKIT igazgatójával, a Mi közöd hozzá? című blogunk szerzőjével beszélgettünk.
Milyen lehetőségeik vannak az áldozatoknak, ha menekülni kényszerülnek?
– A családok átmeneti otthona kiutat jelenthet olyan krízishelyzetbe került családok számára, akik átmenetileg nem tudják megoldani a lakhatásukat, ezért beköltöznek egy ilyen intézménybe, ahol legfeljebb másfél évet tartózkodhatnak. Ezek az otthonok azok, amelyek plusz szolgáltatásként vállalhatják krízisközpont vagy titkos menedékház fenntartását, tehát kifejezetten ezek az intézmények, illetve anyaotthonok fogadhatják a bántalmazott áldozatokat. A prostitúció áldozatait pedig az átmeneti szállások fogadják, ami szintén a családok átmeneti otthonához köthető szolgáltatás, de ez speciális ellátási forma. A krízisközpontok és a titkos menedékházak a kapcsolati erőszak áldozataiért jöttek létre. A kettő között az a különbség, hogy míg a krízisközpontban maximum 8 hetet, addig a titkos menedékházban legfeljebb 6 hónapot tölthetnek az áldozatok. Ez utóbbiban kifejezetten az életveszélyből menekülőket helyezi el az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat.
Mi mindenre elég ez a fél év? Hiszen nemcsak szállást kapnak, hanem szakértő segítséget is.
Az OKIT telefonszáma ki van függesztve orvosi rendelőkben, családsegítőknél, védőnőknél.
– A szakmai gárda gyakorlatilag ugyanaz mind a krízisközpont, mind a titkos menedékház esetében: szociális szakember aki egyben esetmenedzser is, pszichológus, jogász, igény szerint fejlesztő pedagógus vesz részt a munkában. Ha az áldozatnak szakorvosi segítségre van szüksége, akkor azt is meg kell oldaniuk. Ha speciális kezelésre szorul valaki, akkor például a betegsége is szerepet játszik abban, hogy olyan nagyvárosba menekítsük, ahol elérhetőek a szükséges terápiák. Elindulhatnak bizonyos jogi folyamatok is, akár a kapcsolattartás, láthatás szabályozása ügyében, esetleg egy bontóper is kezdetét veheti, vagy egy gyermekelhelyezési ügy. A titkos menedékházban töltött fél év alatt jó eséllyel előrehaladott állapotba kerülnek az említett ügyek. Itt sem áll meg a történet, nem kell feltétlenül kikerülnie ebből a rendszerből az áldozatnak, mert léteznek félutas házak, amelyekbe, ha üresen állnak, olyan család költözhet be, aki korábban krízisközpontban vagy titkos menedékházban lakott, és nagy valószínűséggel képes önálló életvitelre. Itt is kapnak segítséget még, csak nem olyan szoros a kapcsolat a szakemberekkel, mint egy titkos menedékházban. A félutas házakban 5 évet tartózkodhatnak a rászorulók.
Hogyan kerülhet be a bántalmazott a titkos menedékházba? Mi a menete a kimenekítésnek?
– Először is feltérképezzük, hogy eddig milyen kilépési kísérletek történtek, volt-e egyáltalán. Megvizsgáljuk a bántalmazás dinamikáját, de a legfontosabb, amit tisztáznunk kell, hogy biztonságban van-e a hívó. Vagyis mennyi időnk van arra, hogy átbeszéljük a helyzetet és intézkedjünk. Pár perc vagy néhány nap? A bántalmazók nagy része eljár munkába, barátokhoz. Ha ez az időintervallum kiszámítható, akkor arra az időszakra tervezzük a menekítést. Ha menekítésről beszélünk, akkor ott az akutságnak kell fennállnia. Ez nem azt jelenti, hogy vérnek kell folynia, hanem azt, hogy olyan helyzetekben tudunk segíteni, amikor tényleg menekülni kell. Ha ez a veszély nem áll fenn, akkor a helyi segítő szervekhez irányítjuk a hívót, hiszen nem az a cél, hogy valakit mondjuk 8 gyermekkel az ország másik felébe költöztessünk, miközben a bántalmazó otthon marad és éli világát. Azt gondoljuk, hogy nem az áldozatnak kellene menekülnie. Meg kell vizsgálnunk azt is, hogyan juthat el az áldozat a menedékházba, milyen a közlekedés. Sokszor kapcsolatba lépünk a helyi önkormányzattal, hátha valaki el tudja vinni kocsival a legközelebbi településig az áldozatot, ahonnan már van buszjárat.
Mikor szükséges menekítés?
– Menekítés szükséges, amikor a helyi ellátó rendszerek vagy a természetes támaszok nem tudnak segítséget nyújtani, esetleg a hosszan tartó bántalmazás során nem is jöhet szóba a rokonsághoz való menekítés, hiszen a bántalmazó nagy valószínűséggel ismeri a származási család, a barátok elérhetőségét, tartózkodási helyét. Léteznek olyan bántalmazók, akik átmennek a vaskapun is, így a hozzátartozók nem képesek megvédeni az áldozatot. A rendőrség is csak akkor tud közbe lépni, ha akut a helyzet. Ekkor el is rendelheti az ideiglenes megelőző távoltartást. Ha nem történik intézkedés, akkor az áldozatnak magának kell feljelentést tennie, kivéve, ha a bántalmazás 8 napon túl gyógyuló sérüléssel jár. Kapcsolatba lehet velünk lépni szakembereken keresztül is: például, ha valaki bemegy a gyermekjóléti szolgálatba, és a segítő szakemberrel együtt hív fel minket.
Ha menekíteni kell, milyen szempontok alapján keresik ki a helyet, ahova az áldozatok kerülnek?
– Legalább 30 féle szempont alapján választjuk ki azt a szolgáltatás típust és azt a központot vagy titkos menedékházat, ahova elhelyezzük az áldozatot. Megvizsgáljuk, hogy a bántalmazónak hol vannak rokonai, milyen kapcsolatrendszere van, van-e fegyvertartási engedélye vagy fegyvere? Mennyi pénze van az áldozatnak? Ez az utazás miatt fontos, nem az ellátás miatt szükséges. Ha valaki gyermekekkel menekül, akkor lehetőség szerint nem olyan távoli pontot választunk, ahová több átszállással lehet csak eljutni. Figyelembe vesszük, hogy milyen a bántalmazott felnőtt pszichés állapota, mennyire van beszűkülve, át tudja-e higgadtan gondolni, mi legyen a következő lépés. Képes-e egyedül utazni? Ismeri-e a pénz fogalmát? Tisztában van-e azzal, hogyan kell lebonyolítani egy utazást? Sajnos akadnak olyan áldozatok, akiket csupán orvoshoz vittek el, amikor mondjuk a bántalmazott gyermeket szült, így a lakhelyén sem nagyon mozdult ki, elhagyni pláne nem hagyta el soha.
Ha egy édesanya a gyermekeivel kénytelen menekülni, akkor gondoskodnak arról, hogy a kicsik óvodába, iskolába járjanak? Mennyire fontos, hogy a gyerekek minél előbb kortárs közösségbe kerüljenek?
„2005-ben, amikor az OKIT is indult, 7 krízisközpont kezdte meg a működését. Mostanra 20 krízisközpont létezik, 8 titkos menedékház, 2 átmeneti szállás. Mindez összesen 320 férőhelyet jelent országos szinten. Egyelőre úgy tűnik, ez elegendő. Nem fordult még elő, hogy ne tudtunk volna valakit elhelyezni.”– Gondoljunk bele egy olyan helyzetbe, amikor egy 10-12 éves iskolás kisgyermeknek nem elég, hogy el kell hagynia az otthonát, meg a kedvenc játékait, hanem hátra kell hagynia a barátait, iskolatársait is. Nem az a cél, hogy egyből iskolába vagy óvodába menjen a gyerek. Viszont azon túl, hogy joga és kötelessége is a tanulás, a pszichológusaink is úgy gondolják, hogy a közösségnek nagyon fontos szerepe lehet abban, hogy ők a lehetőségekhez képest jól éljék meg a változást. Lehet, hogy az új helyen barátokra találnak, példaképekre tesznek szert, új lappal indulhatnak. Az iskolában nem mondják el a leendő osztálytársaknak, hogy bántalmazó családból menekítették ki őket. Amikor egy gyermek bekerül a rendszerbe, akkor a menedékháznak 3 napja van arra, hogy megküldje az OKIT-nak a gyermek személyes adatait, illetve az általuk és a szülő által kiválasztott iskola adatait, és hivatalosan kezdeményezzük az ideiglenes beiratkozást. Ez azért nagyon jó, mert az állandó iskola nem tudhatja meg, hogy a gyermek hol tanul tovább, amíg az elhelyezés tart, csak azt, hogy más intézménybe jár, így igazoltnak tekinthető az állandó iskolából történő hiányzása. Amikor vége az ellátási időszaknak, akkor a befogadó iskola kiállít egy igazolást a gyermek teljesítményéről. Ezt viszi tovább a gyermek.
Hogyan tudja garantálni a titkos menedékház, hogy ne találjanak rá a bántalmazottra?
– Ha mindenki betartaná a szabályokat, akkor tudná. Minden esetben szóbeli szerződést kötünk az áldozattal: nem mondhatja el senkinek sem, hogy hol van, még a rokonoknak sem. Azt kérjük a bántalmazottaktól, hogy lehetőség szerint ne használják a titkos menedékház településén a bankkártyájukat, hiszen a számlakivonat sok esetben még mindig az állandó lakcímre érkezik. A GPS funkciót kapcsolják ki a telefonjukban. Olyan elszánt áldozatok is akadnak, akik egyszerűen kidobják a telefonjukat. Nagyon kevés olyan esetről tudunk, amikor a bántalmazó megtalálta a családot. Ez jellemzően akkor történik, ha a bántalmazott még próbál hinni abban, hogy a bántalmazó megváltozik. Többnyire az áldozat értesíti a bántalmazót, esetleg a közös gyerekek. Illetve nagy hatalma van a közösségi médiának, amikor kétirányú lehet a dolog. Az egyik, amikor a bántalmazott új kapcsolatot létesít, új barátságokat köt egy-egy közösségi oldalon, ahol megosztanak képeket. Így különösen egy kisebb településen az épületek alapján egyértelműen beazonosítható a tartózkodási hely, innentől kezdve könnyű dolga van a bántalmazónak. A másik lehetőség, amikor a bántalmazó próbálja a közösségi médián keresztül megtalálni az áldozatot: megható bejegyzéseket tesz közzé a gyerekekről, eltűnt személyről. Az internet népe pedig – ugyan biztos vagyok benne, hogy a jószándék által vezérelve – készséggel elvezeti a bántalmazót a családhoz.
Hogyan léphet fel az intézmény, ha megjelenik a bántalmazó?
– Azonnal értesítik a rendőrséget. Előzőleg a bántalmazóról kikérdeznek mindent, például mennyire agresszív másokkal. Egyes központok beengedik a bántalmazót – ha nem fegyverrel érkezik – egy elkülönített helyre, mert ha zárt kapukat dönget, az fokozhatja az indulatokat. Abban az esetben, ha az áldozat szeretne vele találkozni, akkor ezt megteheti. Ha nem, akkor a bántalmazónak el kell mennie. Akadnak olyan központok, ahol működik pánikgomb, amit megnyomva a szolgáltatónak 2 percen belül a helyszínre kell érkeznie, és fel kell tartani a bántalmazót, amíg a rendőrség meg nem érkezik a helyszínre.
Sokszor borzasztó lelki állapotban kerülnek be a titkos menedékhelyre az áldozatok. Mennyire képesek megerősödni a 6 hónap alatt?
– Nyilván hosszas terápiára nincs lehetőség, ugyanakkor fontos, hogy az áldozat feldolgozza a krízishelyzetet. Hetente több alkalommal találkozhat pszichológussal, így, ha 6 hónapos ott tartózkodásról beszélünk, szép eredményeket lehet elérni. Az áldozatoknak mentális segítséget is kell kapniuk, mert sokszor meginognak: jól tették, hogy kiléptek? Képesek lesznek új életet kezdeni? Mi lesz a gyerekekkel? Annyira bizonytalanok saját magukban, hogy sokan vissza is mennek a bántalmazójukhoz, aztán újra menekülni kényszerülnek. Az áldozatok jelentős része akár négyszer, ötször is kilép a kapcsolatból. Nem szabad elítélni őket! Szerepet játszik ebben az anyagi függőség, a társfüggőség is, vagy akár a vallási nézet, a válás szégyene. Többszöri kilépésnél már a gyerekek biztonságát is mérlegelni kell, előfordul, hogy már hatósági intézkedésre is szükség lehet. Szakember segítségével kell megvizsgálni, van-e esélyük a gyerekeknek az egészséges felnőtté válásra, ha a családban maradnak. Ha az áldozat úgy dönt, hogy visszamegy a bántalmazójához, akkor a krízisközpontok szakemberei ellátják minden olyan információval, ami a segítségére lehet, ha ismét veszélybe kerül, valamint, ha gyermek is él a családdal, akkor a gyermekjóléti szolgálat nyomon követi az életüket.
Amennyiben Ön vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, kérjük, ne habozzon! Hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot: 06-80/20-55-20. A szám a nap 24 órájában, ingyenesen, anonim hívható.